Jó példák, rossz példák
A meglévő ablak belső szárnyába került az új vékony (3-4-3), összesen 10 mm vastag hőszigetelő üveg. Az új üvegezés nem zavarja a régi ablak megjelenését, alig észrevehető. Beépítésével a teljes ablakra számolt hőszigetelő érték: U = 1.1 W/m2K.
Rossz példák
Régi ablak – lecserélt ablak
Az eredetileg középen felnyíló ablakokat bukókra cserélték. Az osztásrendszer emiatt teljesen értelmetlenné vált. A függőleges középosztó például már csak formai applikáció. Az új ablakok egyben (osztásaikkal együtt) dőlnek befelé. Így rendkívül talmivá vált az épület.
Rossz példák: az összeépítés után felsőmaróval lekerekített ablakprofilok.
Látható a megmunkálás hiánya a sarkokon.
Hiányzik a vízvetőléc, helyén "világít" az alumínium. Az eredetihez képest felvastagítottak az ablakprofilok.
A purhab alkalmazása nem ajánlott (a német előírások szerint faablak körül tilos), mert a felületén lecsapódik a pára, ami károsítja a fát.
Az eredeti barokk ablakot és a későbbi klasszicista külsőt műanyagablakra cserélték. Az új ablak jellegtelen, álosztásos sorozattermék lett. A környező falfelületet szétverték a beépítéssel. A hagyományos téglafalazatban a kétrétegű ablak jól működött, nem volt páralecsapódás, nem úgy az egyrétegű új ablak körül, ahol a hőhíd miatt lecsapódott a pára, ezért bepenészedett az ablakbéllet belül.
Az osztások vastagsága már nem az eredeti. Elmaradtak a korábbi részletmegoldások és a kétrétegű ablakból egyrétegű lett. Az egyrétegű thermo-üvegezésű új ablak a képen látható hagyományos téglafalazatban nem megfelelő, mert páralecsapódást eredményez.
Erről részletesebben itt olvashat