Miért tartsuk meg a jól bevált ablakokat?
| Nyomtatás |

Mielőtt ablakot cserélne...





Megfontolásra érdemes szempontok 

Bár az elmúlt 10 évben több kutatás eredménye is nyilvánosságra került, melyek szerint a teljes felületre számolt hőveszteség szempontjából egy hagyományos kétrétegű ablak, (amely gyakran külső redőnnyel, vagy spalettával is kiegészített) semmivel sem rosszabb, sőt jobb, mint egy új, egyrétegű thermo-üvegezésű szerkezet, ezek a tények nem jutnak el a nagyközönséghez. Mint ahogy az sem, hogy a környezettudatos energia-gazdálkodás szempontjából nézve az ablakcserék sokkal több energiát emésztenek fel, mint a fűtési veszteség. A nem lebomló termékek pedig súlyos környezetszennyezési problémákat vetnek fel. A műanyagablakok időtállóságát (max. 30-40 év) szintén erdemes lenne szem előtt tartani és összevetni a bizonyíthatóan felújítható, tehát hosszabb élettartamú faablakokéval. (Erről bővebben a gyakorlati útmutató menüpont alatt az életciklus-elemzésekben olvashat.)

Nyugat-Európában már az 1970-es években tömegessé vált a régi ablakok cseréje az olaj- és az ezzel kapcsolatos első globális energiaválság hatására. Az új, egyrétegű, műanyag- és alumínium nyílászárók azóta egyre fontosabb szerephez jutottak az építőanyag-ipari piacon, kihasználva az ablakcsere divatját. Ezekben a „nyugati” országokban ma már pontosan tudják, hogy milyen óriási értékek mentek veszendőbe az ablakcserék során, ezért szakembereik – saját negatív tapasztalataik alapján – óva intenek bennünket az ablakcseréktől.
 
Napjainkban ismét előtérbe került az energiatakarékosság témaköre. Sok esetben azonban a fogyasztói társadalom egyértelműen energiapazarló termelésének mérséklése helyett inkább arról próbálják meggyőzni a potenciális vásárlókat, hogy akkor hoznak energiatakarékos döntést, ha például lecserélik történeti ablakaikat. Az ablakgyártók legnyomósabb érvként az új ablakok kiváló épületfizikai tulajdonságait említik, szembeállítva azokat a régiekkel. Az épületfizikai ismeretek szempontjából azonban sántítanak a modernizálók érvei. Néhány vezető fizikai kutatóintézet által végzett mérések az alábbiakra világítanak rá:

  • Az új szerkezetek mindössze egyetlen szempontból veszik figyelembe az épületfizikát: ez pedig a hőátbocsátási tényező (U) értéknek egyre kedvezőbbé tétele. Ez azonban egy csupán a számos hőtechnikai mutató és szempont közül. A „korszerű” termékek esetében a gyártott profiloknak csak bizonyos keresztmetszetén mérhetők jó értékek (4–6 cellát keresztezve), míg az egymásra fekvő (csukódó) részeken egyáltalán nem jók az értékek, vagyis ezeken a helyeken szökik a hő (ezt a thermo-fényképek mutatták ki). A hagyományos kétrétegű (pl. kapcsolt gerébtokos szerkezetű) ablak ezzel szemben úgy viselkedik, mint egy „nappali hőcsapda” vagy mint egy mini klímahomlokzat: a napközben befogadott hőmennyiséget éjjel átadja a szoba felé. Alkalmazásának másik nagy előnye a lassú, folyamatos légcsere megvalósulása, ezzel egy egészséges és természetes légcserét biztosítanak; míg egy modern ablak (tudatosan előállított) tökéletes zárása elősegíti a belső tér relatív páratartalmának jelentős emelkedését és a penészedést. Ha azonban a megfelelő légcsere érdekében nyitva tartjuk a penészedést kivédő résszellőzőket (az ilyen lyukakat már beépítik az újfajta nyílászárókba), akkor a szellőztető réseken ugyanúgy cserélődni fog a levegő és azzal együtt távozik a hő is, mint egy régi ablaknál. Az új termékek „U” értékének (hőátbocsátási tényezőjének) megadásakor nem veszik számításba ezt a hőveszteséget. Ha ugyanis gépi szellőzés lenne az épületben, akkor elvileg zárva is lehetne tartani a réseket. Amikor bevizsgálnak egy ablakot, még nem lehet tudni, hogy hova kerül majd beépítésre, tehát a zárt szellőzőkkel minősítik őket. 
  • Nem minden esetben a legjobban záró ablak a legmegfelelőbb. Régi épületeknél bizonyos fokú tömítetlenség kívánatos. Egy hagyományos épület esetében a szellőzés rendkívül fontos! (erről itt olvashat részletesebben)
  • További érv a kétrétegű hagyományos ablakok mellett a jó hangszigetelés. A hang alapvetően két úton jut át az ablakon: a léghang a réseken keresztül és a testhang a teljes ablakon keresztül. A hangszigetelés minősége az üveg vastagságától és a két üveg közti távolságtól függ. Mérések szerint a két üvegréteg egymástól való távolsága meghatározó a zajcsillapítás szempontjából. A hangszigetelés annál jobb lesz, minél nagyobb a távolság a két üvegréteg között.
    Ebből a szempontjából is a kétrétegű, hagyományos ablakok rendelkeznek jobb mutatókkal, mivel a két üvegréteg között általában 15 cm távolság van.

Tehát történeti, kétrétegű ablakaink – a közfelfogással ellentétben – környezetbarát és energiatakarékos szerkezetek.
 
A legnagyobb gondot az okozza, hogy a cégek annélkül, hogy elemeznék termékeik korlátait, azokat a régi épületekben alkalmazhatókként ajánlják.

Mielőtt ablakot cserélne feltétlenül kérdezze meg a területileg illetékes műszaki osztályt, mert az ablakcsere általában építési engedélyköteles, mert a homlokzat képéhez tartozik! 

Az ablakcserékkel ellentétben azonban kevesen ismerik a régi ablakok korszerűsítésének módozatait mint alternatív megoldásokat. A hagyományos kétrétegű ablakok felújításának és energetikai teljesítményének feljavítására több módozat is létezik. (Lásd a menüpont alatt.) A kivitelezők azonban nem érdekeltek a jellemzően több élőmunkát igénylő felújítások elvégzésében, ezért inkább a nagyobb haszonnal kecsegtető, a felelősséget pedig az ablakgyártóra hárító megoldásokat részesítik előnyben.

Mivel a műemlékvédelmi szakemberek figyelme ma még az egész világon elsősorban az egyedi műemlék-épületekre irányul, és mindenhol kisebb hangsúlyt kap a város- vagy utcakép védelme, ezért nekünk – az épületek használóinak, az ablaktulajdonosoknak – kell figyelembe vennünk a régi, míves ablakok értékét. Fontoljuk meg és lehetőleg ne cseréljük le történeti (építészeti stílushoz köthető) ablakainkat, mert azok egészen az első világháborúig szinte kivétel nélkül kiváló és csomómentes, válogatott és sűrű évgyűrűjű, vagyis még sokáig jól használható faanyagból (gesztfából) készültek. vorosfenyo_ablak_osztoja.jpgIlyen faanyagok már nem beszerezhetőek (pótolhatatlanokká váltak), mert annyira drága lenne megfizetni azt a gondos válogatást, sós vízben történő áztatást, több évig eltartó szárítást, raktározást, ami korábban előírás volt. Akkoriban a több generációs tartósság szemléleti kérdés volt. 

A képen egy 1907-ben készült vörösfenyő ablak osztójának elfűrészelt metszete látható. A teljesen ép fa csomómentes, sűrű évgyűrűs, tehát lassan nőtt, ezért korlátlan ideig megőrizhető és felújítható lenne.

Ne higgyünk tehát fenntartás nélkül az asztalosnak, aki új termékét kívánja ránk beszélni, így érvelvén: „ez már menthetetlen” – lásd Michael Bidnellnek a szimpóziumon elhangzott angol nyelvű előadását (letöltés - pdf) és a német szakirodalmat. Gyakori hiba, hogy a történeti ablakokat összekeverik a későbbi, már sokkal silányabb 1960-as 70-es években készültekkel, amelyek sokszor tényleg cserére szorulnak.

 

Egyszerű házilagos megoldás – ablakcsere nélkül jobb és szebb ablak! 

Mielőtt kicserélné ablakát, a régi megőrzése érdekében két egyszerű műveletet végezzen el meglévő ablakán, és meglátja, hogy sokkal jobb eredményt ér el, mint várná:

  1. Szedje le a fölösleges festéket az ütközőkről. Ahol mállik a festék, azt néhány perc alatt távolítsa el, egy spaklival, vagy késsel és csiszolópapírral. Szerezzen be nyers lenolajat egy festékszaküzletben. Kenje be vele kétszer az ablakot kívül, főleg a külső vízvetőnél, ha már nincs rajta festék. Hajszárítóval melegítse át, hogy a fa alaposan beszívja az olajt. Ezzel megakadályozza, az ablak állagának további romlását. Ma már bizonyított, hogy a természetes lenolajalapúak a legkedvezőbb ablakfestékek. A lenolaj a legfontosabb a fa védelme szempontjából. Régebben is forró lenolajjal kétszer lekenve védték ablakainkat. A műanyag alapú festékek azért peregnek le, mert másképpen mozognak, mint a fa. Az ablakokon való alkalmazásuk ellenjavallt.
  2. Tömítse le a belső (!) szárny ütközőit. Így küszöbölheti ki a fölösleges filtrációt (huzatot), és ezzel oldja meg, hogy ne szökhessen ki túl sok meleg az ablak résein. (Azért ne a külső, hanem a belső ablakot tömítse, mert ha a meleg párás levegő bejut a szobából a két ablak közé, akkor lecsapódhat a külső hideg üvegen, és olyan párás lesz, mint a hideg tükör, amelyre ráleheltünk.)

Az ablak (túlzott filtrációja ellenni) tömítésének legolcsóbb és leghatékonyabb módja:

Vásároljunk egy festékszaküzletben rugalmas és festhető akrilt pisztollyal nyomható tubusban. Ilyen pl. a szobafestők által ismert, a rések tömítésére használt soudal, (ára kb. 1000–1500 Ft.): emlékeztet a barkács-áruházakban kapható szilikonokra, de azok nem vághatóak száradás után. Az akril azonban vágható sniccerrel.

Nyissuk ki a belső ablakszárnyat, és arra a falcra/ütközőre (a szivacstömítést is erre szokás ráragasztani), amelyik ráfeküdne a tokra, nyomjunk az akrilból folyamatos csíkot körbe. Vágjunk ki kb. 8 cm széles nejlonzacskó csíkokat. Ezzel fedjük le az akrilt (rá fog tapadni). Csukjuk be óvatosan az ablakot, hogy a nejlon mindenütt lefedje az akrilt, ne érjen a tokhoz. Két nap múlva nyissuk ki az ablakot. A nejlon le fog jönni a megszáradt akrilról. Vágjuk le a fölösleget, ami kinyomódott az ütközőből. Ha akarjuk, fessük le. Ez a megoldás azért jó, mert ha vetemedett az ablak és a hézag nem egyforma köröskörül, az eljárás után felveszi majd a tok formáját. A fölösleg miatt, pedig nem fog feszülni az ablak, mint egy azonos keresztmetszetű tömítőcsík alkalmazásakor tenné. Ha ezek után sem fekszik össze mindenütt az ablakszárny és a keret, akkor megismételhetjük a műveletet és szépíthetjük az eredményt.

Ha a külső szárnyak és a tok között 2-3 mm-nél nagyobb hézag látható, akkor ragasszon öntapadós szivacstömítőt az ütközőkre.


Próbálja ki Ön is, és az idén már ne cserélje le régi ablakát!

 

Gondolja végig 

  • A műanyag ablakot nem lehet felújítani, és 30-40 év múlva biztosan ki kell cserélni. (A legtöbb egyrétegű, hőszigetelő üvegezéses ablak garanciális ideje 8-10 év.) A hőszigetelő üvegezés gáztöltése idővel elillan, átlagosan 25 év az élettartamuk. A régi történeti faablakok ezzel szemben egy teljeskörű felújítás után újabb 100 évig szolgálhatnak minket.
  • A jelenlegi piaci kínálatra jellemző, hogy számtalan olcsó és bizonytalan minőségű termék kapható. A legtöbb ablakgyártó készre gyártott ablakprofilokból dolgozik. Az alacsonyabb színvonalú termékek élettartama pedig rövid. A beépítéskor nem lehet tudni, hogy ezek az új termékek a garanciális idő letelte után is tartósak lesznek-e. Ez elmondható a sok esetben nem megfelelő szakismerettel készült új faablakokra is. Rengeteg olyan 80-as és 90-es években kicserélt ablak látható, ahol a mellette megmaradt eredeti (sokszor több mint 100 éves) nyílászáró jobb állapotban van, mint a lecserélt.
  • Sajnos az asztalosok legjobb szándékuk ellenére se tudnak olyan jó minőségű, lassan nőtt faanyagot beszerezni, ami a tartósság garanciája lehetne. Az olcsó hossztoldott (ragasztott) faanyagból pedig 65 mm-esnél karcsúbb profilokat nem lehet gyártani. Összehasonlításképpen a régi kétrétegű ablakok 43 mm-es profilmérettel készültek.
  • Az új, csupán egyrétegű ablakok használatos tok és szárny profilmérete általában kétszerese az eredeti faablaknál használt keresztmetszeti méretnek (43 mm helyett ~75 mm). Az eredetihez képest így kisebb méretű lesz az üvegezés, ami korlátozza a kitekintést, és csökkenti a beérkező fény mennyiségét.
  • Próbálja ki! Képzelje el, hogy ablakán köröskörül kétszer olyan széles tokot fog látni, mint most. Mérje ki, hogy így mekkora lesz az üveg.
  • A régi ablakok kibontásával és az újak behelyezésével sérül a környező falfelület; általában nem követ minden egyes ablakcserét a homlokzat és a belső újrafestése.
  • A jelenleg elterjedt purhab eltakarására használt profilok megjelenésük révén még a legjobb szándékú, az eredeti ablakformát követő újragyártás esetén is megbontják az egységes homlokzati képet.
  • Önmagában véve nem elégséges a purhabbal történő beépítés, ez egy téves kivitelezői gyakorlat. Míg a hagyományos falazási technikával tökéletesnek mondható a falba bekötött ablakok rögzítése, addig az új ablakok esetében veszélyforrás lehet a purhab elöregedése, mállása, illetve hőhíd keletkezése, a páralecsapódás és ennek következményei. A purhabot nem volna szabad úgy benyomni a résbe, hogy kidudorodjon, így ugyanis levágják a felesleget, az elvágott felületen pedig a pára be tud hatolni a purhab belsejébe. Az előírás szerint a purhabot köröskörül szilikonnal kellene fedni, de ezt a kivitelezők jellemzően nem alkalmazzák. Faablakok esetében szálas anyagot kellene használni a beépítési hézag tömítésére, ami nem jelent páraféket, úgy mint a purhab és a szilikon. Egy régi falazott szerkezetben hibaforrássá válik a purhab és a szilikon! (az ismertető füzet 27. oldalának jobb oldali ábrája ilyen purhab mellett bepenészesedett tokot mutat)
  • Anyagválasztás: A fa felhasználása ellen fő érvként szokás emlegetni, hogy folyamatos újrafestést igényel. Nem létezik olyan ablak, amelyik ne igényelne bizonyos karbantartást. Például a műanyag nyílászárók gumitömítéseit (a rugalmasság biztosítása érdekében) minden év telének kezdetén célszerű szilikonolajjal bekenni. A műanyag nyílászárók felületét is kell tisztítani, stb.
  • Néhány formai részlet csak fából készült ablakoknál valósítható meg. (ilyenek pl. a profilok történetileg kialakult formája, vagy a vízszintes osztópárkány díszítése).
  • A korabeli és még meglévő kétrétegű ablakok általánosan (43 mm + 43 mm) azaz összesen 86 mm fa kerete sokkal jobb hőszigetelő értékű (U: 1,1 W/m2K), mint a sokkamrás „korszerűnek” nevezett műanyag, vagy alumínium keretszerkezetek.
  • A hagyományos ablakok újakra történő cseréje megváltoztatja az épületek, az utca- és településkép karakterét.
  • Ne tévesszen meg senkit néhány olyan termék, amely bár sem osztásrendszerében sem részletmegoldásában nem követi a régi ablakokat mégis „műemléki”, „műemlék jellegű” vagy „korhű” névre hallgat. A régi történeti ablakok megfelelői kétrétegűek.
  • Ablakok teljes cseréje esetén a kivitelezőktől kapott költségkalkulációk sokszor figyelmen kívül hagynak bizonyos járulékos költségeket: például a vakolatjavítást, külső homlokzati festést, a belső, szobafalon keletkezett sérülések javítási költségét stb., ezért minden esetben kérjen teljes költségkalkulációt az ablakcserék előtt, hogy azt össze tudja hasonlítani a felújítás költségeivel.
  • Az ablakcserét végző szakemberrel írt szerződésben érdemes szerepeltetni azt a kitételt, hogy az illető a munka megkezdése előtt megvizsgálta a lakás (épület) szellőzési rendszerét, és azt figyelembe vette, valamint megfelelőnek találta az új ablak beépítésére. Ugyanis amennyiben az ablak mögötti helyiségben nyílt égésterű (hagyományos) gázkészülék van, úgy az új rendszerű gumiütközős ablakok beépítése esetén a helyiség életveszélyessé válhat. Gépi szellőztetés híján a rendeletek az új ablakok beépítése mellett állandó légcserét biztosító szellőzőrács beépítését írják elő, mert ezek a készülékek a helyiség oxigénjét fogyasztják. A szellőzőrácson keresztül pedig sokkal nagyobb lesz a hőveszteség, mint az eredeti ablakon át. Ablakcsere előtt tájékozódjon az illetékes kéményseprő kirendeltségnél, hogy az Ön esetében mi a kívánalom, ha nem akarja a gázkészüléket is lecserélni egy ablakcsere kapcsán.
  • Hagyományos téglafalazatú épületeknél az új egyrétegű ablakok mellett körben az ablakbélet hőhidként viselkedik, vagyis télen sokszor harmatpont alatti lesz az ablak körüli belső falfelület. Ez azért van, mert a régi téglaépületek esetében nem elégséges vastagságú az új egyrétegű ablakok 6-8 cm-es szerkezeti vastagsága ahhoz, hogy a csatlakozó téglafal ilyen kis szakaszon a kinti és a benti hőmérséklet-különbséget megfelelően csillapítani tudja. Vagyis a jó hőszigetelő képességű új ablakot a hideg egyszerűen "megkerüli" a téglafalon át. Többek között ez az ablakok körüli hideg és hűlő falfelület az oka annak, hogy az ablakcseréket követően gyakran mégsem lesz kevesebb a fűtési számla, és a penészedés is megjelenik (a bélleten) az új ablak körül. A régi kétrétegű ablakok 15-23 cm-es szerkezeti vastagsága mellett ez a páralecsapódási és penészedési probléma nem lép fel. Vagyis nem véletlen, hogy a kétrétegű kapcsolt gerébtokos ablak két ablakszárnya között legalább 15 cm a távolság, ugyanis több évszázad alatt kísérletileg kifejlesztették ezt a falazathoz illeszkedő, hőfizikai problémát nem okozó ablaktípust.
    Ha hagyományos téglafalazatú épületen ablakot cserél, akkor kétrétegű ablakszerkezetben kell gondolkodnia, hogy a fent vázolt problémát elkerülje. Ha a kivitelező mégis egyrétegű új rendszerű ablakot kíván beépíteni önnél, akkor a szerződésben érdemes kitérni arra, hogy a vállalkozó megvizsgálta a fogadó falszerkezetet, és azt megfelelőnek találta az új ablak fogadására. Az ablakot beszerelő vállalkozó ugyanis felelőssé tehető ha nem kétrétegű ablakot ajánlott a hagyományos homogén falszerkezethez, és ezért fellépett a páralecsapódási és penészedési probléma.
  •  homersekleteloszlas2.jpg
    Hagyományos, kétrétegű ablak és homogén téglafalazat hőeloszlási ábrája (vízszintes metszet)
    homersekleteloszlas1.jpg
    Egyrétegű, újfajta hőszigetelő üvegezésű ablak és a csatlakozó téglafalazat hőeloszlási ábrája (vízszintes metszet). Az ablak és a téglafal csatlakozásánál, mivel nő a hőáramsűrűség, és a kerülőút megrövidül, ezáltal kialakul egy hideg felület, ahol fokozottan jelentkezik a felületi párakicsapódás.

    Számszerűsítve például - 2 Cº külső, és + 20 Cº belső hőmérséklet mellett a tok belső oldalán + 12,5 Cº a hőmérséklet, ahol már 60%-os relatív páratartalom esetén is kicsapódik a pára. Összehasonlításképpen: ugyanez az érték kapcsolt gerébtokos ablakoknál (fenti ábra) 14-16,6 Cº.


    penesz_az_uj_ablak_sarkanal.jpg
    Penészedő ablakbéllet.
    Az ablakcsere után kialakult hideg felületen a páralecsapódás miatt megtelepedett a penész.

Erről részletesebb indoklás a gyakorlati útmutató menüpont linkjeiben olvasható.

 Páralecsapódási probléma az ablakok körül (word formátumú cikk)

 

 

 

Hosting: Netropol Kft.